A koldus karácsonya

Az utolsó autó sápadt fénye
Csendesen elhalványult, túl a sarkon,
Egy koldust takar a magány szentélye,
Motyóját öleli, hogy ne sajogjon
Nagyon a hóval borított utca, s szív,
Ezen a halk, lámpafényű éjszakán,
És hullámpapíron dideregve hív
Fehér angyalt, hogy elringjon szép szaván,
S hittel higgye: ő is él, ő is ember,
Nem csak holmi eldobott, megunt kacat!
Álomba szenderül, álmodni nem mer,
Ne lásson régen feledett arcokat.
Szorítását fagy lazítja szelíden,
Angyal-kéz fogja, s vezeti el innen…

Kolomp