Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. április 20., hétfő

Akkor is...




Akkor is gondolok rád,mikor épp nem jutsz eszembe,
akkor is itt dobbansz bent a szívembe'
hisz sejtjeid az enyémek is,
s ha levegőt veszel,élek én is.


Akkor is gondolok rád, ha nézem a tavaszi tájat,
ott, messze a kicsiny várat,
fölötte nap sárgállik, alatta zöldell a rét,
rügy fakad, kéklik az ég...

...szép is lehetne, ha együtt néznénk...

Akkor is gondolok rád, ha épp alszol,
betakar a holdfény, rád hull az álomlepel,
s a fáradtság maga alá teper,
akkor is ott vagyok...pillád rezdülését vigyázom,
s reggel ha ébredsz melletted tanyázom.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése