Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. április 7., kedd

Neked



egy forrásból
született lelkünk
-a rejtekéből kihajtott vágy-
egymásra hiába vár
szétfolyt valahol
elragadta az ár

poros utakon
a hajsza viharában
hétköznapi lázban
aggódó életünk
elfelejtette
hogy néz ki a közel

roggyant térdű álom
színeket bontó tompa fény
közeleg felénk
-meddig még?

-----

gyere
ne tépjen önvád
keressük meg
- sok bolyongás után-
egymásban a csodát

newyear

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése