Nem tudom, miért van az, hogy
Örömmel emlékezlek Téged,
S fájón kívánom közelséged...
Nem tudom, miért van az, hogy
Téged idézlek minden gondolatomban,
Téged őrizlek minden mozdulatomban...
Nem tudom miért, de azt akarom,
Hogy a legtöbbet megtartsam belőled,
Hogy égj bennem, míg mindent fel nem égetsz...
Jól tudom, ezzel mélyítem a sebet,
S táplálom a tüzet, mely nagy lánggal ég,
De meg kell tennem, hogy a szívemből kiégj!...
1994. augusztus 26.
Tóth Anett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése