Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. április 9., csütörtök

Eljátszom


Eljátszom azt, hogy még integet,
kecses ívével elvarázsol
ahogy bíztatón meglendül kezed
a széles körút túloldaláról,

és eljátszom azt, hogy újra itt a nyár,
blúzod lebben a játszi szélben
ahogy körötted össze-vissza jár
sosem felejtett száz emlékem,

és eljátszom azt, hogy felrepít a tánc
ahogy sodornak bódult hónapok,
és eljátszom, ahogy előttem állsz,
és újra érzem édes illatod,

és eljátszom, hogy halkan kérdezed,
játszunk-e még, s az őszbe hajló nyárban
eljátszom, ahogy eltolom kezed,
szemedbe nézek, és megvonom a vállam,

és eljátszom, hogy kiürül az utca,
nem emlékszem, de eljátszom, mit mondtam,
az ősz szívem fázósan összehúzza,
eljátszom, ahogy akkor eljátszottam….
..
és eljátszom azt, hogy még integet,
kecses ívével elvarázsol
ahogy bíztatón meglendül kezed
a széles körút túloldaláról.

aLéb

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése