Este

A tükör alján félénk nesz
száll alá feketébe. Összenéznek
a poháron száradt idők, és
fölemészt a kopjafa
hidege. Csupán a sínek
simulnak hozzám. A macskakövek
széttörik járásom.
Hosszú lesz, végső ez az út
csontjaim nem észlelnek
belőlük épít a sötét vég
Istennek menedéket

Iancu Laura