Szárnyatlan angyalod

Halk lombokon esti
suttogás jön érted,
illat kúszik bőröd alá
remegőn - tág csend rak fészket;
hold fényén átlendül az Éj
s nyugodt lehelete vetkőzteti
fuldokló éned. Gyenge szél
sós könnyben ring, s csókért
mar szikrát, míg végtelen
lángja fénycsóvát perzsel
a csillagsátras Égen.
Tépett kötésből dobbanó szíved
felnyög - s szárnyatlan angyalod
álomba bújna - de már
bűvkörébe lépett - a fénynek.

Marien