Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. április 16., csütörtök

Hol fázva, hol pedig lángra gyúlva



A halvány lámpafény szelíd aranyában
nézem élettel telített szemed
magamat feledve ajkad mosolyában
szépséged csodálom kővé meredten.

És hol fázva, hol pedig lángra gyúlva
illatodba merülök félő gyönyörrel
hajad éjszínébe ujjaimat túrva
kéjes ájulatba nyögve veszek el.

Vörös Liliom

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése