Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. április 4., szombat

Körforgás




azt hiszem mindig
van valami szépséges
a semmittevésben
hát belefolyok
a gondtalan gondolatba

ilyenkor -
- könnyű
vagyok -

a fákra mohát rajzolok és
zölden libben a tudattalan
képzelet ahogy ujjaim
a tócsák körvonalain motoznak

bennem
változatlanul örök
ismétlődés maradsz

mert a valamin túl is
állandó napnyugta-hangulat
a reggeli ébredés
és mikor
a világ kilencedik sarkából
hajadba kúszik egy túláradó melankólia

csendesen kitavaszodik.

Csurai Zsófi


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése