Ha belém látnál

Ha belém látnál, tudnád, rég nem tartom magam
legyőzhetetlennek, ki kemény, mint a kő,
de úgy szeret a szívem, ahogy tán még soha,
s a jó útra térni, hiszem, még nem késő.

Noha nem vagyok rég Isten földi mása,
züllött tévutakon önként indultam el,
s arcom morcos angyal lelkifurdalása,
szelíd lett a lelkem, ha nagy is a teher...

Ha belém látnál, tudnád, az vagyok, ki régen
virággal szívében verset írt neked,
csillagok közt járva, szállva szerelmében,
hallgatta az éjben szerelmes éneked...

András