Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. április 4., szombat

Vérbeszéd



vérben vérben vérben vérben a tiszta
vérben áll itt nincs felmosórongy felhőpamacsok
csurog alá kékre festve lilul kicsap
küllős-sugaras pörgés szárnyas tánca jár a fákon
nézd szemed oltja látvány meszével lúggal haraggal
hűs fekete kendő éj harangszó halk menet járja
serleges csípőd sebével az éjszaka -

én jártam azt az aknát visszavont
visszavont rettenet ingyen siker tétlen üdv
az az áradat szemből mindig szembe mindig szembe
Valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig
ne fordulj el ne ereszd el ne add el álld ellen
győzess le sújtass fel áldass meg véred mocskával a porba
az a lángoló szárnyas tekintet - aztán már szétmarva holtan -

ott hevert a patak partján
míg a vizek elsodorták
itt nincs... se akkor se most se máskor
az a víz vér volt és sárkány és tűz és düh volt
az a tűz vér és sárkány és víz és düh és élet
benne áll benne hull alvad dobog a vér a vér -
a menedéket keressétek itt - legyetek önmagatok szava
szótlan

Atheosz


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése