Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. április 4., szombat

Mikor...



Mikor egyedül vagyok,s csak az óra ketyeg
mikor a hangtalan csendben egy béka brekeg,
mikor szótlan bólogatnak a fák
s hajlanak ágaik mint a nád,
mikor a holdsugár csiklandozza az eget,
s mikor nem lehetek veled...
Akkor gondolj rám!


Mikor éjjel nem pisszen semmi,
mikor a szótlan csendbe beledudál valaki,
mikor csöpög az eső, lágyan koppan
s egy szív magányosan dobban...
mikor átölelnél, de nem vagyok veled,
mikor hiába keres két kezed...
Akkor gondolj rám!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése