Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. április 9., csütörtök

Köszönöm hogy vagy nekem



amikor az éj
fekete fátylát
levedli
szurdok mélyén
elrejti
térdem összecsuklik
harmatcsókra
ráhull halkan
mint zsámolyra
karom kitárom
szelíden
átfogni a kelő
napot
simogat
az éledő fény
hagyom
lelkedet
befogadom
ajkaimról halk
fohász
rebben
a nap mindig
veled keljen
köszönöm
lépted nyomát
a szomját oltó
fövényben
hajad táncát
zsenge szélben
hangod csobbanását
a létben
köszönöm
a padló sóhaját
ha érintésed
elhagyja
a poharat
melyen csókod
ívét
otthagyta
köszönöm
hogy vagy nekem

Lucskai Vince

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése