Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. április 2., csütörtök

Maradj így kérlek!



Átölelsz.

Követelőzőn,
éhesen.
Ajkad lassan utat keres testemen...
Hagyod, hogy lassan égjek...
...nem sietetsz semmit...
Maradj így kérlek!

Csókolsz.


Nyakamon érzem ajkad,
leheleted egyre csak izgat...
S míg a vágy meg nem ől lassan...
...ölelsz át fönt a magasban...
Maradj így kérlek!

Fekszünk.


Kint megfagy a táj,
az emberiség már térdig hóban jár...
Melléd bújok,
kezem testeden,
karod átölel.
S a boldogság ebben a pillanatban jö' el...
Maradj így kérlek!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése