Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. november 12., csütörtök

Ábécéskönyv



megtanulom
tenyereden a ráncokat
simogatásod barázdáit
meglesem
szájszéledben az elmaszatolt csókokat
álladon a bőr pórusait
kibetűzöm
hajad szálait
a rám boruló ábécéskönyvet
lapról lapra kiolvasom
suttogásaid vastag kötetét

Halmai Róbert

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése