Álomba ringatnálak

Álomba ringatnálak,
mint anya gyermekét,
kinek édes keblét,
el nem engedi magzata,
kiben örökké ott lüktet anyja minden egyes szava.

Álomba ringatnálak,
mint föld a termő magot,
mely csak azért várja a holnapot,
hogy teremhessen,
s minden szépre éhes szemet gyönyörködtessen.

Álomba ringatnálak,
mint tavaszi szél a fűszálat,
mely beborítja a májusi tájat,
hogy benne térdig gázolva,
fuss kedvesed után a végtelen határba.

Álomba ringatnálak,
minden áldott este,
hogyha a Nap bekukkant lesve,
ne legyen olyan reggel, hogy nem talál veled,
s ne pihenjen hátamon kezed...