Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. november 8., vasárnap

Úgy szeretlek



Úgy szeretlek,
ahogyan a folyó
lágy simogatású
habjaival
a csobbanó követ.
Úgy szeretlek,
mint fakéregre
hajló lenge szelet.

Úgy szeretlek,
hogy belőlem
ízekre szaggatva
tudom merre lépsz…
Hisz belefonódtál
testem szövetébe,
s nem tudom,
mettől vagy te,
és meddig én.

Arcod
lázas ívét
tenyeremben
dajkálom,
de hiába kereslek
a nálad nélküli,
hosszú éjszakában.

hegedű


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése