Órákig várlak a síró avarban
de sebet ejt rajtam a penge-valóság
lázad a lélek, roskadok magamban
hangodat keresem a világ zaján át.
Dagályként zúg testemben a vér
lüktető hiányod elevenen éget
néma áhítattal töltődik az ér
zsibbadt sóhajom az éjszakába téved.
Komor esőt hoznak a fátyolfellegek
maga a menny is átváltozik sebbé
járdaszegélyeken árnyak rebbennek
az elnémuló szél a csöndet vágja ketté.
Hiú remények nélkül alszom el
vesztemen nevet kint a lámpafény
de a hitet, hogy szeretsz őrült szerelemmel
hold-udvarú tálcán kínálja az éj.
Vörös Liliom
Kedves Ernest, örülök, hogy ismét olvasható a blogod, és mindig külön öröm Liliom verseit látni. Békés éjszakát kívánok...
VálaszTörlésMoha
Igazán jól esik a szívemnek,hogy újra rátaláltál a blogomra,remélem továbbra is megtalálod azt ami közel áll a lelkedhez.
VálaszTörlésSzerkesztettem egy diavetitést Vörös Liliom verseiből ami hamarosan letölthető lesz a blogomból.Sajnos a zene miatt nagy fájlra sikerült,keresem a megoldást,hogy csökkentsem a méretét.Ha tudnál segiteni nagyon hálás lennék.
Köszönöm
Ernest
A lelkem mindig védtelenül marad a szófűzérek előtt, de talán emiatt nem kell soha szégyenkenem...köszönöm kedves szavaidat.
VálaszTörlésIzgatott kiváncsisággal várom a Liliom-diát, biztosra veszem, hogy egy mélyen megindító, könnyesen megható művet alkottál! Biztosan próbáltad már, de esetleg egy fájl-tömörítés nem segít, vagy ha csak a zenét külön tömöríted és azután "teszed alá"?
Békés éjszakát...
Moha
Úgy néz ki,hogy sikerült lecsökkenteni a fájlt.
VálaszTörlésA diavetités letölthető,remélem elnyeri a tetszésedet.
Jó éjt neked
Ernest