Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. november 8., vasárnap

Maradjak még...



Sohse látott két zöld szemem,
nem láttam bánatos ajkad,
álmomban mégis megjelensz
s mint anyám, vigasztalsz.

Akarod, hogy maradjak még,
hisz korom a sír felé ránt,
ha el kell mennem innen
nem csókolhatom meg a szád.

Kezed kezemmel összefonva
nem mondunk együtt imát,
hiába kérném esedezve
a könnyező Szűz Máriát.

Szent vagy, ki más bolygóról jöttél,
nem nézed éveim s a létfonált.
Bánat és boldog hit asszonya
hiszel még derűt, csodát ?

Ne menjek kiásott síromba,
azt kívánod tőlem: éljek,
hogy álmaimban éljem át
mit elloptak tőlem az évek.

Megéri mégis érted lenni:
Aradon, Debrecenben, Pesten
elsuhannánk egymás mellett,
mint két gyorsvonat egy másodpercben.

Komlósi Lajos

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése