Járom az utam és már azt sem tudom honnan-hová megyek.
Az út szélén szerető, néhol bántó emberek.
Megállok időnként s gondolatokat cserélek,
ki mit gondol a létről és rólam
s azt hiszem ezzel csak előre lépek.
Ám amikor folytatnám utam,csak a semmit lelem nyomán...
eltűnt az előbbi egyenes, s egy keresztút lett helyén,
s Én csak nézek ostobán!
Visszatekintek s keresem szavaim utolsó közönségét,
ám ő már a múlt ködébe takarva elillant mögülem.
Mit tegyek most?
Utam merre vezet tovább...
és ekkor leülök,hogy leverjem lábamról az út porát.
Nincs senki kinek mondhatnék bármit, most egyedül vagyok
választ keresve, csak magamhoz szólhatok.
Lelkemben egy hang kezd hangosodni...s csak annyit mond nekem:
- Magadban az iránytű s a szíved a középpont. Tartsd magasra lelked...s a helyes utat megleled!
Így hát elindulok...amerre húz a szívem...
S ha rossz irányba mennék,
Isten küld egy jelet,melyben figyelmeztet engem,hogy nem jó irányba megyek..
Nem terel el onnan,
nem irányít máshova....csak jelzi.
Az,hogy folytatom-e tovább,vagy elfordulok onnan másfelé,
az már az én döntésem lesz.
MINT EDDIG IS!!
Enya era enigma carmına burana vangelis mono 16 infanatti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése