Hallgatnak az álmok;
fényrések fonalán
gondolattá válnak.
Út porából nem sikoltanak
árnyak, csak a csend
délibábja - kopott
köpenyét színesre váltja.
Lépteid nyomán körvonalak
a magad képére állnak,
s feltörő sóhajok - végre
szavakra találnak.
Marien
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése