Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. november 29., vasárnap

Melódiává vált




Bús akkordok keringnek bennem,
Akkor is, ha nem akarom
A fájdalom szüli tán őket,
Mert magam vagyok, nagyon.

Elmerengek, eltűnődöm
Értelmetlen életem felett;
Jutott belőle néked is
Egy aprócska, vékony szelet.

Melankolikus szerenád,
Mennyire fájhatott a lelke
Csajkovszkijnak, mikor e csodás
Dallamot papírra vetette.

Az enyém is szenved
Egy istennő megérintette
Aztán búcsúzott, de szívének
egy darabját itt felejtette.

Melódiává vált a bánatom,
Itt kering búsuló fejemben,
S ahogy nő a gyászom, úgy szól
Egyre szebben, egyre szebben…

Komlósi Lajos

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése