Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. november 21., szombat

Egy szép nap



Újabb napot jegyezhetek el emlékeim könyvében, mely mérhetetlen boldogsággal bír... Életem ezen szakasza egy becsomagolt játék, mely álmaim netovábbja! Minden apróságnak örülök, s ha kíváncsi vagy a napomra, mely még folytatódik boldogságommal úszva, hát olvass :)
Reggel csendre kelek, bár hallom a levegő hívogató kedvességét... "Jó reggelt kis helyes!" Mosollyal vetkőzöm le magamról ruhadarabjaim, s megyek, hogy a víz simogassa, s tisztítsa le rólam, régen ejtett foltjaim. Majd reggelit készítek, ízlésesen megterítek, minden falatot megköszönök az életnek. Vigyorral, s teli hassal készítem elő lapjaim, agyammal s kezemmel örökítem meg gondolataim. Hallgatom a kedvenc kis zenéim, s újabb köszönetet mondok! Köszönöm, hogy járhatok, köszönöm, hogy alkothatok, köszönöm, hogy hallhatok köszönöm, hogy álmodhatok. Délután megiszom egy kávét kedvenc ismerősöm társaságában, ki panaszkodik ugyan, de boldogságomból ragadt rá valami, hisz kedves öleléssel távozott, s annyit mondott "Hatalmas szíved van. Szeretnék én is ilyen lenni" Haza megyek, elszívok egy szál cigit a kedvenc konyhabútoromon ülve, kifújom a füstöt a nyitott ablak felé, s újabb köszönetet mondok. Köszönöm, hogy beszélhetek, köszönöm, hogy érezhetek, köszönöm, szerethetek, köszönöm, hogy néha szenvedhetek. Amit a legjobban köszönök e napban, /azon kívül, hogy csak fél egy van...:) / és amiért ennyire tökéletes e pillanatban. Hogy már nem a magányom irányít engem, hanem én irányítom őt.

pöttöm

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése