Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. november 8., vasárnap

Egymásba gyógyulunk




Ülök a parton,
térdem faldosta víztükörbe nézek.
Benne fáradt ráncaid feszülnek,
melyeket mosolyod mintájára vésett az élet.
Felkavarlak, felkavarsz te is.
Hinni volna jó az álmot, de
te még sebeket vársz a naptól,
minden pirkadattól,
s hogy téged sebeznek,
vagy magad tüskéibe mártódsz,
nem számít már, szakad az árboc.
Háborog a tenger,
utolérnek idegen ingerek,
vak indulatba kapsz
s falhoz csapva tárgyakat, üzensz.
Senkit sem bántanál,
magad dühében fuldokolsz.
Könnyű a kérdés, nehéz a válasz,
A holnap mely testben lapul?
Hosszú évek lelkes vándorlásai
rogyasztották a lábaink,
útkereszteződés mellett ott a kő.
Két irányból egy célra kaptuk fel fejünk,
egyszerre vánszorogtunk,
most épp kifulladunk.

Látom már, az Istentől mi egy követ kapunk,
öledbe ülök, hátha egymásba gyógyulunk!

Kőmüves Klára

Heart Tango (Full Version) Monica Bellucci



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése