Csak várok, minden nap, minden percében.
Hallgatok, hisz minden szavam ott van, szívedben,
s ott van minden percem lelkedben.
Várok, s közben a lassan telő napok meg-meg állnak.
S ha tovább indulnak, ólom lábakon járnak.
Mondd kedves, mikor látlak?
Csak várok, mint vonatra váró utas a pályaudvaron,
Ő elmegy, de én egyedül maradok a peronon...
Ülök, s az emlékeinket lapozom idebent.
Szólnak hozzám, nem hallom, nem engedek be idegent.
általa élek
VálaszTörlésMarika - sirató
hová is tehettem
gesztenye hajad
szemedből a csillagot
„napsugármosolyod“+
a bőröd az, ami
a fehér papírra feszül
s belefúrni fejem
párna most az ágyékod?
ringó mozgásod
hullámok csapkodása
vagy földrengés
lávakitörés?
és a hangod, az hol szól
és kinek?
erdő susogó csendje
hattyú dala
fergeteg sikolya
toronyház omlása
vagy csak a szívemnek
kétségbeesett utolsó rángása?
s a kezed, az most kit simogat
mond?! csak nem a férgeket?
s a hited, az kit segít?
a közönyös eget meg földet?
minek is voltál, ha nem vagy?
és én mivégre élnék
ha nem bíztál volna rám
pár apróságot
vö.: http://sztandit.blogspot.com/2008/03/mria-anyca-jzus-jegyese.html