Tudod, arra gondoltam,
mennyi minden kell ahhoz,
hogy két ember között kapcsolat legyen,
és hogy ne haljon meg az idővel,
a felejtés házába ne kerüljön
szükség van találkozásra,
beszélgetésre,
a hosszú csend a kapcsolatot elfelejteti,
kell legalább egy vékony szál ember és ember közt,
ha más nem, egy-egy felidézhető emlék,
anélkül idegenek maradnak az emberek,
ha nincs közöttük a szó, ha nincs a kézfogás,
a négyszemközti találkozás,
kell a külső segítség, a beszéd, a mozdulat,
felismerhető jele kell legyen a kapcsolatnak,
a hosszú csend felejteti a felejthetőt,
a csendben idegenekké lesznek,
a valamikor egymást jól ismerők,
de van úgy, hogy a csönd kelti életre,
a csönd tartja életben a kapcsolatot,
kapcsolat,
amit csak a csöndben lehet meghallani,
kapcsolat a fával,
a Nappal, az egész természetes világgal,
csönd kell,
hogy hallani lehessen a fák szavát,
ahogy az ember a saját szívdobogását is
csak néma csendben hallja meg,
talán azért kell a némaság,
hogy magunkat halljuk meg,
hiszen a fák, a napfény, a levegő,
azok is mind mi vagyunk,
velük, ha találkozunk,
magunkkal találkozunk,
mint a háznak a tégla,olyanok ők nekünk,
a gyümölcsükből építkezünk,
Isten is a hangtalanságban található,
nem kell hozzá útlevélnek a beszéd,
a szemtől szembeni találkozás,
nem kell bizonyíték, csak csend kell,
hogy meghalljuk a szavát,
ő is a minket éltető természetnek a része,
mustármag mibennünk, ami virágba borul,
ha van mi táplálja,
ha találkozik a szeretettel,
a bennünk élő, Őt éltető szeretettel,
melyik gesztus nélkül sem felejthető.
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése