Tudod, arra gondoltam,
hogy az ember vágyik a harmóniára,
csak nem találja a hozzá vezető utat,
rossz helyen, rossz időben keresi,
nem a mában, a jövőben kutatja,
hiszi, egyszer majd csak eléri,
mindent megtesz érte
rengeteg energiát áldoz,
a nyugalmát is feláldozza,
érte éjt nappallá téve dolgozik,
de a harmónia nem olyan,
amit görcsösen, erőltetve lehet elérni,
nem is megtervezhető színfal,
ami mögött nincs semmi,
ő olyan, mint a béke,
minél többet harcolunk érte,
annál távolabbra kerül,
minél jobban rohanunk utána,
annál messzebbre lesz,
vagy olyan is, mint a madár,
ha olyan a hely, s ha itt van az ideje,
ha csend van, ha nincs mi elriassza,
jön ő magától,
szabadon, szabadon dalol,
de ha kézbe veszik,
megszorítják, s úgy marasztalják,
torkára szorul a dal,
vagy mint a szerelem,
a szerelem is olyan,
mint a madár, a béke,
és a harmónia,
ha fogva tartják, elnémul,
s ha jó neki,
dalol, ha nem is hívják.
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése