Tudod, az életben vannak örök igazságok, olyasfajták, amelyek olykor fájnak, és mégis konokul bevésődnek mindennapokba, árnyat borítva ezzel érzésekre és gondolatokra. Az irigység, vagy makacsul kitartó rosszindulat, mind létező ellenfél, ha nem volna, talán szót sem alkottunk volna rájuk a magyar nyelvben, és ezek örökkön borotvaéles sérelmekre képesek, és csupán egy ellenszere van az áspis méregnek, ha hiszel abban, aki őszintén szeret. Már mondtam Neked, kóbor jégsziklák elsüllyeszthetnek a viharos tengeren, de körötted száz és száz mentőcsónak várja, kit választasz, hogy "megmentsen", ezek a kishajók egytől egyig oly "testvéreid" és barátaid, akiket tán sosem láttál, de érzed önzetlen védelmüket magad mellett, ha ez erővel tölt fel, és önbizalmadat szűz-fehér vitorlaként dagasztja, már volt értelme...értelme emberi kapcsolatnak, köteléknek, kapocsnak...mi végre volna ember és ember között átjáró, szűkebb vagy erősebb lélek-hegyszoros, mi végre kellene bizalmat megnyernünk és megtartanunk, hogy egy életre bizonyítsuk, van kar, ami felemel és támogat. Tévedés, hogy csak az táplál, ami megérint, és védelmét bőrödön érzed, hiszen a végtelenségig, s a romló világ pusztulásának pereméig, és tovább, melletted lesz, akit szívedben oly melegen kipárnáztál, aki formát ölt gondolataid "keze" által, miként a szobrászművész ujjai között születik meg a várva várt műremek. Olykor nincs szükséged másra, csak mellkasodban dobogó szívedre, emlékeidre, hitedre...mert hinned kell a körülölelő jóságban, a szeretetben lakozó varázsban, mert a méteres hótakaró is felolvad a napsugarak szelíd fényében, s a hóvirág is növekszik az örök fagy alatt, fejét magasra tartva, mégis szégyellősen maga elé lógatva hirdeti, legyőzte a bénító, jeges szorításokat....
Moha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése