Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2008. november 16., vasárnap

Amikor már nincs benned,Semmiféle küszködés



Aztán eljön a pillanat,
Amikor már nincs benned
Semmiféle küszködés.
Amikor már nem vársz
Semmit, mert legbelül
Érzed, hogy felesleges,
A boldogság légvárát
Újra felépítened.
Ekkor keményedik meg
Valami mélyen benned,
És engedi, hogy megtedd,
Hogy azt az álmot, mely
Idáig éltetett, most
Már végleg elengedd.
Üresnek érzed magad,
A láng, a vágy kihűlt.
Csak ülsz, pereg a könnyed.
Elmerengsz, a romba dőlt
Remények halma fölött,
S a lelkednek kínjaiból,
Vajúdva, égre szökött,
Egy kiterjesztett szárnyú
Fekete bánat-madár,
Mely most feletted köröz.

Középre igazítás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése