Merj és bízz! Tudom mit éltél át, tudom mennyire fájt.
A fájdalom múló dolog, de a pillanat is,
Amit nem szabad elszalasztanod sohasem.
A pillanat, amikor tovább kell lépni és élni.
De légy kegyes, ne ellenséges, merj bízni és hinni.
Szegényebb lenne nélküled a világ, hiszen olyan vagy,
Mint egy tavasszal nyíló gyönyörű virág.
Érted bárki tűzbe menne, de ha nem engedsz közeledbe senkit
Nem lesz olyan ki megmenthet és elveszhetsz.
Sokan várnának rád éveket számolnák a perceket,
Vajon erejük elég-e, bírják –e a sok türelmet, várakozást.
Hányan állnák a sarat, hányan buknak el ?
Egy meleg nyári éjjel felnéztem az égre, s mint egy mágneses erõ szemem megállt egy csillogó fényen. Elmondhatatlan melegség árasztotta el a lelkem, éreztem jelenléted odafenn a magas égen. Most még tél van, kutatom keresem azt az erõt, melyrõl a szemem azon a nyáron le nem vettem. Keresem kutatom melyik csillag vagy Te, de fáj, hogy nem látom. -Merre jársz most-! - Kedvesem ?
Nekem Te voltál a legszebb csillag,legfényesebb erõ, mely láttára testemben feltört egy hatalmas erõ. Mintha az súgta volna az a parány csillag - ne sírj, mert fáj, nevess hiszen most is ott vagyok veled! -Érzed? - Fogom két kezed, ne sírj míg élsz mindig melletted leszek -!
Örökké álmodom veled és közben érzem tested melegét, lüktetõ ereid, melyben most is áramlik a vér. Megálmodom amit csak ketten tudunk ...
Rettenetes fájdalmat érzünk, elszakitottak tõled ... Megkönnyeztél, megszenvedtél értem, én megszenvedtem érted.
Aztán erõs fények, idegen hangok, sírok félek fáj... Hol az én Kedvesem?
És valami felemel egy újabb melegség! Ugyanaz a szeretet, ugyanaz a kedvesség, ami mostmár gyengéden simogat ... Már nem sírok, cséndben maradok, hogy halljam amit hallani akarok ... Megint hallom, de nagyon halk, egyenletes, de helyette látom az arcod , olvasom irásod ,itt a mi kis otthonunkban ....
Mostmár nem félek, biztonságba vagyok, csak el ne vegyenek, mert rögtön sírva fakadok!
És véget ér az álom felébredek, már nem érezlek, újra félni kezdek....
Még érzem mikor simogattad a kezem, érzem lelked aggódó melegét, ahogy engem szerettél....
Elvettek tölem...Két kezed többé nem segíthet nekem, lelked nem szólhat hozzám, nem mondhatom el ami bánt,te nem mondhatod el ami fáj...
Csillagok , csillagok ...hozzátok szólok!
Mutassátok meg melyik csillag az én Kedvesem ? Mutassátok meg, segítsetek nekem, had lássam Õt újra, had kérjem, hogy szeressen , kérjek egy csókot , mert Õ biztos adna!...
Mondjátok meg neki amit sosem mondtam - talán nem is tudja -
Ha bántottam Õt, ha baj volt, rá mindig nagy szükségem volt!
Ha látjátok, kérlek mondjátok meg neki, ragyogjon nekem az égrõl, ragyogjon annak aki még ugyanúgy szereti.
Áruljátok el azt is - de biztos fájni fog Neki :
SZERETEM MINDÖRÖKRE ...MINDÖRÖKRE !
A fájdalom múló dolog, de a pillanat is,
Amit nem szabad elszalasztanod sohasem.
A pillanat, amikor tovább kell lépni és élni.
De légy kegyes, ne ellenséges, merj bízni és hinni.
Szegényebb lenne nélküled a világ, hiszen olyan vagy,
Mint egy tavasszal nyíló gyönyörű virág.
Érted bárki tűzbe menne, de ha nem engedsz közeledbe senkit
Nem lesz olyan ki megmenthet és elveszhetsz.
Sokan várnának rád éveket számolnák a perceket,
Vajon erejük elég-e, bírják –e a sok türelmet, várakozást.
Hányan állnák a sarat, hányan buknak el ?
Egy meleg nyári éjjel felnéztem az égre, s mint egy mágneses erõ szemem megállt egy csillogó fényen. Elmondhatatlan melegség árasztotta el a lelkem, éreztem jelenléted odafenn a magas égen. Most még tél van, kutatom keresem azt az erõt, melyrõl a szemem azon a nyáron le nem vettem. Keresem kutatom melyik csillag vagy Te, de fáj, hogy nem látom. -Merre jársz most-! - Kedvesem ?
Nekem Te voltál a legszebb csillag,legfényesebb erõ, mely láttára testemben feltört egy hatalmas erõ. Mintha az súgta volna az a parány csillag - ne sírj, mert fáj, nevess hiszen most is ott vagyok veled! -Érzed? - Fogom két kezed, ne sírj míg élsz mindig melletted leszek -!
Örökké álmodom veled és közben érzem tested melegét, lüktetõ ereid, melyben most is áramlik a vér. Megálmodom amit csak ketten tudunk ...
Rettenetes fájdalmat érzünk, elszakitottak tõled ... Megkönnyeztél, megszenvedtél értem, én megszenvedtem érted.
Aztán erõs fények, idegen hangok, sírok félek fáj... Hol az én Kedvesem?
És valami felemel egy újabb melegség! Ugyanaz a szeretet, ugyanaz a kedvesség, ami mostmár gyengéden simogat ... Már nem sírok, cséndben maradok, hogy halljam amit hallani akarok ... Megint hallom, de nagyon halk, egyenletes, de helyette látom az arcod , olvasom irásod ,itt a mi kis otthonunkban ....
Mostmár nem félek, biztonságba vagyok, csak el ne vegyenek, mert rögtön sírva fakadok!
És véget ér az álom felébredek, már nem érezlek, újra félni kezdek....
Még érzem mikor simogattad a kezem, érzem lelked aggódó melegét, ahogy engem szerettél....
Elvettek tölem...Két kezed többé nem segíthet nekem, lelked nem szólhat hozzám, nem mondhatom el ami bánt,te nem mondhatod el ami fáj...
Csillagok , csillagok ...hozzátok szólok!
Mutassátok meg melyik csillag az én Kedvesem ? Mutassátok meg, segítsetek nekem, had lássam Õt újra, had kérjem, hogy szeressen , kérjek egy csókot , mert Õ biztos adna!...
Mondjátok meg neki amit sosem mondtam - talán nem is tudja -
Ha bántottam Õt, ha baj volt, rá mindig nagy szükségem volt!
Ha látjátok, kérlek mondjátok meg neki, ragyogjon nekem az égrõl, ragyogjon annak aki még ugyanúgy szereti.
Áruljátok el azt is - de biztos fájni fog Neki :
SZERETEM MINDÖRÖKRE ...MINDÖRÖKRE !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése