Tudod, néha, ha vérzik is a szívem, ha úgy érzem, megszakad érted, és értem is, meg az egész nagy világért, én akkor is boldog vagyok, mert tudom, biztosan tudom, hogy a legmélyebb pokolból is van kiút. Nem a fájdalom szűnik meg, nem a szereplők, az élet játékosai változnak meg, a színpad is ugyanaz marad, hanem valahogy kettéválik, van, ki külső szemlélője lesz saját fájdalmának is. Ez a világ, ez a külső, ez a színházvilág nem örökvilág, hanem belül, ott legbelül, nem is tudom, de érzem hogy hol, valami életre kel, valami új világ, valami örök, erősebb mindennél, keresztül lát a homályon, nem látja a borút, a szürkeséget, csak égig érő tisztító tüzet lát, ami mindent, ami valaha rossz volt eltemet, az élőnek hitt holtak birodalmában.
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése