Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2008. november 12., szerda

Bár álmaimban örökké Rád gondolok



"Bár álmaimban örökké Rád gondolok, mégis magam vagyok, mert Te nem vagy velem. Gondolataim messzi elkalandoznak Rólad, a szerelemrõl. Olykor a képzelet égi álmába merülök, elgondolkozok, hogy milyen is lehetne, ha itt lennél mellettem, ha itt lennél és kiegészítenéd életemet kedvességeddel, értelmeddel, szerelmeddel:
Míg az este bíborozza a lement nap hajnalát, míg az éj becsillagozza szétterítve fátyolát, kéz a kézben sétálgatunk , beszélgetünk az élet értelmérõl a szerelem kapujánál.

Félénken egymás szemébe tekintve, a csillagok pislákoló tüze mosolyog vissza kettõnkre. Hang megakad, szó elhallgat, izgalom tör lelkünkre, szív megdobban, légzés megrohan, de nem adunk törõdést környezetünkre.

Mint hajnalban a dér lepi be a rózsaszirmot szerelmem úgy áradna szét lelkeden, az Erósz páratlan érzése okán remegés járna körül bájos testeden. Gyengéd karjaimmal láncolnám magamhoz gyönge kicsi szívedet, mézédes ajkadról szerelmedet cseppenként ízlelném meg.

Akaratlanul is észrevenném benned az angyalt ki mellett én is a fellegekbe kerülnék, a viszonzott szerelem boldogságaként örömömben szívtáncot járnék. A kényeztetés, törõdés által lelkünk harmóniában él, szívünknek szerelméhez vonzó rózsakötele erõsebben él."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése