Ködfedte utakon kóborol a lelkem
Holdsugarába bújva összebicsaklik
Egy Isten által kitalált égi rendelettel
Szembeszegülve, bele csak nem nyugszik.
Mosolyodtól távol csöndre nem talál
Árván kutatja sorsának értelmét
Kezed puhaságát, hangod bársonyát
Szívem felé áramló szíved szeretetét.
S majd ha valaha, útja véget ér
Hozzád találva megnyugszik majd végre
Halálom után, majd újra élhetek
Ismét én leszek a Te szemed fénye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése