Fáj az élet

Fáj az élet,


hisz mindennap meghalok.
Kár, hogy felébredek,
s jön egy új nap,
még élek,
s nem veled vagyok.
Morzsolom perceim,
s már egészen elporladok,
vagy könnyeimben úszva
a partra ki sosem jutok!
Mikor korhad el a fa,
vagy kap léket életem hajója?
Nem vár a fény,
nem vár a part,
immár az örvény csak
a mélybe hajt!