Ébren álmodom

Ahogy telnek az órák,

Az idilli napok,

Ébren is egyre csak álmodom.

S ha kitárod két erős karod,

Nyomban hozzád simulok,

Meghitten, bizalommal telve,

Mint oltalomra vágyó

Kisgyermek.

Tudom, ha véget is ér a forró nyár,

S eljő a borongós szeptember,

szívemben tovább lobog a láng,

Mit te gyújtottál bennem.

Kellesz nekem, mint még soha senki,

És nem akarok mást,

Csak örökké Téged szeretni...


Mara