Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.
2008. november 11., kedd
Gyáva
Orromban a sírás jellegzetes szaga,
mint kémények füstje a téli levegőben
oly elfeledett
és
oly ismerős
érzés...
Mégis - nem volt még
ily gyilkos gondolatokkal társult zokogás...
Gyáva vagyok élni -
és gyáva meghalni is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése