Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2008. november 11., kedd

Ha tudnék sírni még




Ha tudnék sírni még,
versenyt könnyeznék az esőcseppekkel
amint hidegen folynak végig lázas arcomon,
tekintetem rabmadárként vergődne
valahol a messzeségben, míg beleolvad a semmibe…
Valaki símogatja az arcom… hideg, jeges ujjak
szorítják karjaimat, torkom… csak később veszem észre,
a szél… hideg, őszi szél, mely már elsodorta
a sárgúlt leveleket, s most eljött értem is,
sodor engem is…
Ha tudnék sírni még,
most esedezve hullanának könnyeim,
könyörögve, ne bánts! Nem birok ki többet…
Meghalok ha mégegy álmom kettétörik,
mégegy ilyen virradatra már nem tellik,
nem látod? Már kétszer eladtam lelkemet
s visszavenni a pokolból nem lehet,
hisz kormosan már kinek lenne jó?…
De ha tudnék még sírni,
talán megrepedne szíveden az a márványburkolat
mely dobogását fogva tartja,
s ha megpihenhetne lelkem rajta,
hűtené a sebeket s emlékedet belepné a hó…

De nem tudok sírni többé.
Nem baj, így a jó…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése