Lehunyom szemem, s máris karjaidba képzelem magam.... Lágy keringő hallik át az éjszaka csendjén és táncolunk némán, csüggve egymás ajkán, ölelve egymást . Nincs senki rajtunk kívül a világon, nem hallunk, látunk mást, csak egymást. Szemünk csillogása gyémántfényével világít, mit a Holdtól kapott kölcsön addig, míg minket néz. S mi mosolygunk egymásra, s a Holdra, a fénylő csillagokra, s csak suhanunk a lágy zenére, keringünk, forgunk, véget nem ér soha a mi táncunk ...
De,ha beles szobám ablakán a Hold, nem lát boldog táncospárt, nem lát csillogó szemeket... Nem is marad itt sokáig, továbbsuhan hátha valahol, valakiknek világítania kell, hogy némán, egymás ajkán csüggve táncolhassanak, és gyémántcsillogású tekinteteknek adja kölcsön ezüstös fényét, hogy megőrizzék szívükben a boldog pillanatot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése