Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2008. november 7., péntek

Hiányzol nagyon....



Hegyes tüske szúr szívembe.
Te messze vagy: hiányzol nagyon.
Most szívem vad dobogását hallgatom.
A fény, az életkedv is elhagyott.
Életemből kirepültél, mint a madár.
Nem lát szemem és a szívem nagyon fáj.
Ülök csendesen, fejem karomra hajtva.
Az éjszakáim kegyetlenek – magányomba.
Minden szónál többet mond a szeretetem.
Csillagok fényén az estbe hintázgatok
De minden pillanatomban Rólad gondolkodom
Szívembe fészkelt szelíd bánatom
Kettőnkért is magamban imádkozom.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése