Hold

Az óra éjfélre jár
az éjszaka mégis
kételkedik önmagában
mert a gyönyörű telihold
sápadt fényével
millió felé darabolja
a sötétet.
Az ablakon át nézve
csak bámulom a holdat.
Minden gondolatom
agyamból eldobom,
s csodálom szépségét
sápadt sárga,gyenge
fényét,mely hatalmába von.
Csak nézem.
Várom,hogy elhaladjon
ablakom előtt,érintve
néhány háztetőt,
fák koronáját,kerteket,
s az ébren álmodó
lelkeket.