"Életem egén fekete fellegek vonulnak végig, sötétben élek nincsenek illatok, semmit sem érzek szürke lett minden, eltűntek a színek.
Néma a szám, ajkam nem nevet szememből örökösen csordulnak a könnyek....
Az olvadt viaszban vész el minden hitem a gyertya lángja égeti reményem átjárja lelkemet a keserűség íze lassú haldoklásnak tűnik most életem."
Nézegetem a blogod,érzem,hogy egy csodás világ lakozik benned.A versek,a zene nagyon közel állnak hozzám.Gyakran küszködök, és szenvedek attól, hogy nem találom a helyemet ebbe a világba. Nem tudom elfogadni, és képtelen vagyok beletörődni, hogy ilyen rossz irányba tartunk. Egyre fertőbb, egyre önzőbb, egyre elfogadhatatlanabb a világ, amelyben élünk. Az emberek nem törődnek egymással, a segítőkészség alig csirázik ki a szívükben, a szeretet hiánya pedig ölni tud. Alattomos, az ember észre sem veszi, nem jön rá arra, hogy mitől beteg, mitől rossz kedvű, mitől veszíti el az életkedvét. Talán soha nem is tudja meg, mitől fájt neki olyannyira az élet. Köszönöm,hogy felfigyeltél a blogomra,minden bejegyzés egy rész az énemből,az érzéseimből.Én azt kívánok Neked minden napra, hogy lásd, hogy a sötétben is lásd a fényt, hogy a háborgó világ ellenére is béke lakjon a szívedben. Hogy egyedül se legyél magányos, hogy tudjál örülni a vannak, hogy ne hazudj magadnak hamis örömöket, hogy megtaláld a kezdet tisztaságát, hogy ne sirasd az időt, hogy meglásd benne a végtelen lehetőségét, hogy a csendben, a benned levő csendben meghalljad a lelked szavát.
Bölcsességet kívánok, sok-sok bölcsességet, hogy felismerd, hogyan helyes lépned, mit érdemes meglátnod, mit kell megtenned, mit kell szólnod, hova kell eljutnod. Hogy soha semmit ne kelljen megbánnod.
Üdv.és ölellek Ernest
P.S. Ha kedved van írni,cimem: ernestgotthard@gmail.com
Kedves Ernest...
VálaszTörlésBátrak a virágok: mosolyt hajolnak a szélnek. Fájdalmában csodaszép a művészi világod.
Üdv.Phaedra
Kedves "Phaedra"
VálaszTörlés"Életem egén fekete fellegek
vonulnak végig, sötétben élek
nincsenek illatok, semmit sem érzek
szürke lett minden, eltűntek a színek.
Néma a szám, ajkam nem nevet
szememből örökösen csordulnak a könnyek....
Az olvadt viaszban vész el minden hitem
a gyertya lángja égeti reményem
átjárja lelkemet a keserűség íze
lassú haldoklásnak tűnik most életem."
Nézegetem a blogod,érzem,hogy egy csodás világ lakozik benned.A versek,a zene nagyon közel állnak hozzám.Gyakran küszködök, és szenvedek attól, hogy nem találom a helyemet ebbe a világba. Nem tudom elfogadni, és képtelen vagyok beletörődni, hogy ilyen rossz irányba tartunk. Egyre fertőbb, egyre önzőbb, egyre elfogadhatatlanabb a világ, amelyben élünk. Az emberek nem törődnek egymással, a segítőkészség alig csirázik ki a szívükben, a szeretet hiánya pedig ölni tud. Alattomos, az ember észre sem veszi, nem jön rá arra, hogy mitől beteg, mitől rossz kedvű, mitől veszíti el az életkedvét. Talán soha nem is tudja meg, mitől fájt neki olyannyira az élet.
Köszönöm,hogy felfigyeltél a blogomra,minden bejegyzés egy rész az énemből,az érzéseimből.Én azt kívánok Neked minden napra, hogy lásd, hogy a sötétben is lásd a fényt, hogy a háborgó világ ellenére is béke lakjon a szívedben. Hogy egyedül se legyél magányos, hogy tudjál örülni a vannak, hogy ne hazudj magadnak hamis örömöket, hogy megtaláld a kezdet tisztaságát, hogy ne sirasd az időt, hogy meglásd benne a végtelen lehetőségét, hogy a csendben, a benned levő csendben meghalljad a lelked szavát.
Bölcsességet kívánok, sok-sok bölcsességet, hogy felismerd, hogyan helyes lépned, mit érdemes meglátnod, mit kell megtenned, mit kell szólnod, hova kell eljutnod. Hogy soha semmit ne kelljen megbánnod.
Üdv.és ölellek
Ernest
P.S.
Ha kedved van írni,cimem:
ernestgotthard@gmail.com