Elmúlt...

.. Elmúlt .. Van, akinek álmaik csodát, hitet
hoznak el .. Elfáradtam .. A csenddel kell
megbékélnem .. De a csendet néha úgy
szeretném kitölteni, - rigófüttyel, a víz
csobogásával, - a tónál .. A harangzúgással,
és a Te hangoddal, és az érzéssel,
hogy vagy nekem ..Még szeretném érezni ..
De már régen azt érzem, nem vagy nekem ..
Egyre messzebb űzöl Magadtól ..
Miért? .. Vállainkon fészket rak az idő,
az emlékek és a nosztalgia .. Eljön a nap,
hogy belenézünk a tükörbe, meglátjuk az ősz
hajszálainkat, - a homlokunkon a ráncokat ..
Akkor rájövünk: milyen jó volt
nem is olyan régen pillangókat kergettünk ,
vidáman ugrándoztunk, - nevettünk ..
Az életvonatunk robogott egy végtelennek tűnő
alagúton át .. A csenddel? – nem lehet, nem szabad
megbékélni, mert utólag már bánhatjuk
az elszalasztott csodákat, - amit átélhettünk volna
amit átélhettél volna velem .. De már régen lekéstünk ..
A játékvonatunk már régen messze jár ..

szomorúfűz