Fogva tart a csönd

Az alkony pírja szilárdan kitart
Fogva tart a csönd, néma most az ajkam
Gyűlik szívemben a mély szomorúság
Szomjazom érintésed, szomjazom a szavad.

S hanyadszorra rajtakaptam magam,
Hogy megpróbáltam visszatolni az óra mutatóját
Jelenből múlt legyen, amikor forró ajkad
Testemen kóborolt, és lelked sóhaja

Engem akart, csak engem, egyedül
Mikor még összekovácsolta szívünket a vágy
Amikor árva szívem szorosan hozzád simult
Amikor kedves hangod, simogatóan lágy

Nevemet suttogta és szoborszerű tested
Izzott a vágytól, s lehunyt szemekkel
Simogattad végig a vágyokozó testem
Mily gyönyörű volt ez a szerelem!

Telepszik rám a csöndes alkonyat
Gyötör a vágy, néma lett az ajkam
Gyűlik szívemben a mély szomorúság
Szomjazom érintésed, szomjazom a szavad…