Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2008. november 1., szombat

Krizantémok



Halványkék hegyeink

hűvös őszt lehelnek,

mécslángon hizlalja

fényét az esti hold.
Középre igazítás
Élőhöz bújna éjjel

mind, aki eleven,

virággal takarja

hamvait a holt.


Engedd, hogy elérjem

lelkedet, kedvesem,

krizantémok útján

karolj belém.

Károgó körmenet

vallatja a földet,

mormoljuk imánkat

együtt, te meg én.

Takács Dezső

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése