Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.
2008. november 1., szombat
Krizantémok
Halványkék hegyeink
hűvös őszt lehelnek,
mécslángon hizlalja
fényét az esti hold.
Élőhöz bújna éjjel
mind, aki eleven,
virággal takarja
hamvait a holt.
Engedd, hogy elérjem
lelkedet, kedvesem,
krizantémok útján
karolj belém.
Károgó körmenet
vallatja a földet,
mormoljuk imánkat
együtt, te meg én.
Takács Dezső
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése