Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2008. november 23., vasárnap

Zápor mossa arcom




Nem vagyok szomorú,
Oka lehet a csendnek.
Mégis elönt a bú
Ereim repednek,
Gyenge vándor szívem
Könnyei peregnek.
Zápor mossa arcom,
Árkai görcsösen remegnek.
Támadna fel a szél,
Hozná el a hangod,
Nem sodor az mást,
Mint keserű visszhangot.
Hol vagy? Mi történhetett?
Miért nem súgja meg
Az alkonyi nap, esti üzeneted...

Alexander07

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése