Tudod Kedves arra gondoltam, hogy hiába akarom szeretni, hiába mondják, hogy szeressem az embert, az ember nem szeretetre méltó. Mi emberek nem vagyunk méltóak A szeretetre. Az embert nem lehet szeretni, mert irigy, önző, ha ad, azért ad, hogy kapjon, ha gyereket szül, azért, hogy öröme legyen benne, öregségére támasza legyen. Az ember nem szeretetre méltó, amennyire nem az a hisztis, szándékosan rosszalkodó gyerek, aki talán csak azért rossz, azért hisztis, mert fél egyedül, mert azt akarja, hogy bármi áron, de maradjon vele valaki. Vegye észre már valaki, neki mennyire rossz egyedül Az embert, az önző irigy embert nem lehet szeretni, mint ahogy a hisztis rossz gyereket se lehet szeretni. De sajnálni, azt igen, Sajnálni, muszáj. És ha meglátjuk a másik emberben, a saját tükörképünket a vergődő, szárnyatört kismadarat, akkor talán még meg is szerethetjük, és akkor csak egy lépés, hogy megmutassa, tud ő repülni, méghozzá gyönyörűen, magasan tud szárnyalni. Az ember rossz, az ember irigy, önző, az ember mindent csak önmagáért tesz. De, mikor megszerettelek, megmutattad nekem a benned élő Istenséget, akit csak szeretni lehet, és mert elhitetted velem, hogy én is képes vagyok repülni, hát elkezdtem (hitetlenül) csattogtatni a szárnyaimat. És sikerült!
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése