Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2008. november 10., hétfő

Lánggal égettelek szívembe



Mint hegesztő a kemény fémbe,
úgy égettelek a szívembe.
Mint a hegyvonulatok,
melyek körül ölelik a völgyet.
Mint pillangó járta rét, mely
százszínű virágpalástot ölt.
Mint félig kiszáradt fa,
mely virágzásnak indul,
oly erővel ittalak magamba.

Mint szivárvány színei,
úgy csillog tekinteted a világra.
Mint homokban rohanó apró gyík,
úgy illan el az élet nemsokára.
Kell nekem ez, hogy életem virágba
boruljon, mint orgonabokor május éjjelén.
Az elmúlás, a tél, mind álom maradjon
lelkem rózsafájának virágzása idején.
Mert lánggal égettelek szívembe.

Lyza

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése