Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2008. november 25., kedd

Arctalan démonok tépik szét a lelkem



Betűkre keményednek a gyötrő gondolatok
Arctalan démonok tépik szét a lelkem
Zokognak bennem, majd sárba taposnak
A gyönyörű múltunk, s a mit sem érő jelen…
Zord álmaimon könyököl az idő
S felnyög bennem minden szívverés
Akár egy hegedű mely kézben sírva zördül
De tudom, érzem nagyon, mily tisztán szeretlek!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése